Talmács Krisztina
gyönyörű csokrait jó ideje követem facebook oldalán, de nem kizárólag szép virágai varázsoltak el, hanem nagyon bájosnak találtam azokat a képeket is ahol nagymamájával közösen virágot ültetnek vagy kötnek.
Krisztináék 7.5 ár területet művelnek meg, Nagyvárad szívében. Elsősorban rózsatermesztéssel foglalkoznak, de megtalálhatóak kertjükben a tavaszi hagymások és a krizántém is. Az utóbbi két évben pedig olyan virágok, zöld kiegészítők is helyet kaptak, amelyek színesebbé teszik csokraikat és a rózsa virágzási ciklusait is kiegészítik. A kert többi részében méhlegelőt terveznek, ahol a méhek virágporhoz jutnak, és az itt termett növények zöldtrágyaként szolgálnak.
Az életteli képek mögött melyeket a világhálón látni, egy többgenerációs történet húzódik meg, erről tanúskodik a vállalkozás neve is, a Roses from Grandma’s Garden.
A SORSSZERŰSÉG RÖGÖS ÚTJA
Eszter: Nagyon színes, sokrétű háttérrel rendelkezel: tanultál, oktattál, szerveztél, világot láttál. Szakmai képzés szempontjából nem a virágtermesztés és kötés útján indultál el. Mi térített mégis ebbe az irányba?
Krisztina: Végzettségem szerint közgazdász vagyok. Hogy miért is mentem erre a szakra, azt őszintén nem tudom, de sokszor jól jött. Szerettem új rendezvényeket megálmodni és megszervezni. Leginkább az iskolai években volt erre lehetőség. Számos kulturális, népi és társasági tánccal kapcsolatos rendezvényen vettem részt, többet nagy lelkesedéssel szerveztem is. Édesanya és Édesapa támogattak abban, hogy tanuljak, szárnyaljak, ne legyek röghöz kötve. Nem voltam, úgy mond, befogva a kerti munkákba. Nem esett nehezemre akkor szót fogadni. Mondogattam, hogy ahol két fedőt összevertek, én ott voltam. Később pedig nyakamba vettem a világot. A legutolsó külföldi megállóhely Budapest volt, ahol bekapcsolódtam a felnőttoktatásba és Excel képzéseket szerveztem, majd tartottam.
Nagyváradon őstermelők vagyunk. A kertészkedésbe beleszülettem, habár én magam anno keveset foglalkoztam vele. Nagymamám, aki tavaly töltötte a 90.-ik születésnapját, fiatal asszony kora óta foglalkozik virágtermesztéssel. Akkoriban igyekeztek megtermeszteni mindent, amit lehetett. Édesapa tovább vitte a gondolatmenetet: megálmodta és megalkotta a rózsakertet, ami öt tő vadrózsával kezdődött. Idővel egyre szebb rózsatövek kaptak helyet és Édesanya is bekapcsolódott kézügyességével és harmóniaérzékével.
A kert és a virágok körforgásában néhány évvel ezelőttig én nem voltam benne. Bár a termesztés szeretete és izgalma mindig is ott volt: a távolban időnként csípős paprikát termesztettem az ablakpárkányon és tervezgettem mi mást lehet még a szekrény tetején nevelgetni, dédelgetni. Egy váratlan és nagyon szomorú családi tragédia után viszont utam fokozatosan haza vezetett, Nagyváradra. Így a kerti- és a virágokkal kapcsolatos teendőkbe bele kellett állnom. A föld, amelyet több, mint száz éve a családom őriz és művel, valamint a csodás virágok idővel magukkal ragadtak.
A VIRÁGKÖTÉS MŰVÉSZETE
Eszter: Hogyan indultál el a virágkötészet útján?
Krisztina: Egyre jobban érdekelt a virágkötés művészete. Szerettem volna megtanulni szép virágcsokrokat készíteni. Nagyon hálás vagyok Polák Ildikónak, akivel Budapesten ismerkedtem meg. Szárnyai alá vett, önzetlenül megtanította az alapokat és segített elindulni. A hagyományos oktatáson viszont sajnos nem találtam a helyemet. A kertben szezonális virágok teremnek, melyekből természetes csokrokat szerettem volna készíteni. Az oktatáson pedig több, számomra ismeretlen virággal dolgoztunk. A színük, a formájuk volt a fontos, nem az, hogy mikor nyílnak. Természetesen minden virág gyönyörű volt, hosszú szárú, tökéletesnek ható. Ezen csak ámultam, tudni akartam hogyan lehet ilyet termeszteni. A virágok és a sziporkázó latin növény megnevezések mellett, a rengeteg kellék és az előkészítési munkák nagyon megleptek. A csokoralapok elkészítése is nagyon hosszadalmas folyamatnak tűnt. Apám, én nem ilyen lovat akartam… mondogattam. Ildikó megértette a helyzetemet és személyre szabottan tanított. Amennyit a kerti teendők és a vírushelyzet engedte, találkoztunk.
Nagy bánatomra, erre nagyon ritkán kerül(t) sor. Hiányzik az is, hogy virágkötőkkel találkozzak, élő csokrokat lássak, elmélyüljek egy-egy szezon alkotásaiban. A hagyományos, helyi virágüzletek más irányzatot követnek, így maradnak az interneten megosztott képek.
Eszter: Kiknek az alkotásait követed? Van-e olyan virágkötő, aki igazán inspirál?
Krisztina: Nagyon szeretem a nagy színes csokrokat. Amikor rábukkantam Németh Attila magyarországi vezető mester virágkötő munkáira, a stílusa egyből magával ragadott. Lenyűgöző alkotásai mellett nagyon értékelem, hogy követi a helyi virágzásokat, támogatja a szezonális virágkötést és leginkább magyarországi kertészetek virágaiból alkot csapatával együtt. Nagy álmom, hogy ezekbe a kertészetekbe elmehessek egyszer. Harmóniájukkal és kifinomultságukkal a Tone in Tone alkotásai varázsoltak el.
Kertészet, kertművelés terén pedig dr. Gyulai Iván, Christa Weinrich és a Floret Farm inspirál és tanít.
KÖVETENDŐ PÉLDA
Eszter: Úgy tűnik hasonló problémákba ütköztünk. Én főleg termesztés terén érzem, hogy nincsenek hazai követendő példák, nincs akitől tanulni. Olyan típusú információ beszerzéséért, amely előre segít, külföldre kell menni.
Krisztina: Én azt láttam hogy monokultúrás, üvegházas termesztés van itthon, ahol jó minőségű, prémium növények teremnek, de legtöbbször vegyszerek használatával. Sokan vízben vagy szinte tápoldatban vagy finom virágföldben, fóliaházakban termesztenek. Ezekről nehéz az átállás és nem is biztos, hogy van rá igény és fizető vásárló. Tapasztalataim szerint, a kifejlesztett és alkalmazott technológiák kapcsán nagyon zárkózottak a termelők, nem szívesen osztják meg tudásukat. Pedig engem szinte minden technológia lenyűgöz. Ha nem is értek vele egyet, egy teljes, működő rendszert képez. Képes vagyok lelkesen és apró részletekbe menően rákérdezni mindenre.
Az első időszakban „csak tettem, amit szoktunk”. Gyomláltunk, ástunk, kezeltük a betegségeket. Kapkodtam is rendesen a fejem. Bevallom, ezért én sok időt töltöttem és töltök most is azzal, hogy figyelem a talaj, az élővilág alakulását, a virágok fejlődését, a zöld javak megjelenését, a komposzt és az istálló trágya hatását a talajra és a termésre. Érdekel, hogy melyik módszer működhet eredményesen a mi kertünkben. Minden évben teszünk egy lépést azért, hogy élhetőbb kertünk legyen. A mélymulcs és a növénytársítás áll eddig a legközelebb hozzám. Viszont ezen a területen az eddig felhalmozott tapasztalatok és beszámolók zöldségtermesztésre szorítkoznak és sok esetben kis területet érintenek. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ezt a virágokkal is kitapasztaljam és visszaadhassak valamennyit a földanyának és az embereknek.
Nagyi szerint a második világháború után a földben valami megváltozott. Addig permetezésre elég volt a kék kő és más, egyszerű házi praktikák, utána viszont rengeteg lett a károkozó. Persze ez nem tudományosan bizonyított, lehet hogy csak családi legendárium. De én igyekszem a gépek és a vegyszerek használatát fokozatosan csökkenteni és egy bőségesen termő önműködő és önszabályozó kertet kialakítani, melynek illatos, színes termései örömet szereznek másoknak.
Eszter: A szükség hozott haza. De mi tartott itt, mi győzött meg róla hogy virágokkal kell foglalkoznod?
Krisztina: Nagyon élvezek a kertben lenni, saját virágokból alkotni és azt ahogyan egy kicsi magból virágba szökken a kert. Tetszik ahogyan az emberek velünk együtt végigkísérik az évet, értékelik a munkánkat. Ezt korábban egyik munkahelyemen sem tapasztaltam. Egyszerű, természetes csokrokat készítek friss, szezonális virágainkból, ágakból, zöld kiegészítőkből. Vásárlóink pedig ezt igazán értékelik. Mindig nyomon követik, hogy mikor, melyik virág nyílik és rendszeresen visszajárnak. Nagy öröm számomra, hogy ilyen lelkes vevőkörrel rendelkezünk. Folyamatos a visszacsatolás is. Új virágfajtáknál ez különösen nagy segítség.
CSOKORBA KÖTNI EGY ÉRZÉST- avagy a virágkötő szerepe a társadalomban
Eszter: Az emberekkel való kapcsolat, a kreativitás, a kommunikáció, mind pozitívum a virágkötő életében, de mi az ő szerepe a társadalomban? Mi az amit a virágkötő nyújt?
Krisztina: A virágkötőnek nagyobb szerepe van a társadalomban, mint gondolnánk. Véleményem szerint egyrészt ízlésformáló szerepe van, másrészt viszont, ami ennél is fontosabb, az anyagi világban formába önti azt az üzenetet, szándékot, érzést, gesztust, amit az, aki a virágot adja, közvetíteni szeretne. Olyan ez mint egy beavatás és én igyekszem ráhangolódni az ajándékozóra és a megajándékozottra is. Ha a szavak szintjén nem is, de érzés szintjén mindig megjön a válasz. A virágok inspirálnak, kiegészítik és erősítik egymást. Érzik, hogy édesanyának, nagymamának, feleségnek, családnak vagy gyermeknek készül a csokor.
Eszter: Hogyan történik nálatok az értékesítés?
Krisztina: Jól felépített, szakkönyveken és elméleteken alapuló eladási stratégiánk nincs, pedig többek között ezt is tanultam az egyetemen. A nagyváradi nagypiacon volt hosszú évekig asztalunk. Majd két évvel ezelőtt leégett az az ipari műemlék, amely helyet adott a virágárusoknak is. Így más megoldást kellett találnunk. Már a vírushelyzet alatt is, a személyes találkozás elkerülése végett a virágokat a kertkapura akasztottuk ki. Az emberek kiválasztották a számukra kedves virágot és az ellenértékét a postaládába dobták. Számomra sokkal természetesebb a kert közelében maradni, innen értékesiteni. Az idő eldönti, hogyan lesz ez a jövőben.
Tapasztalataink alapján, virágaink hasonló értékeket képviselő emberekhez jutnak el. Beleszeretnek a friss, illatos, színes virágokkölteményekbe és igénylik, hogy otthonukban is gyönyörködhessenek bennük vagy megajándékozzák szeretteiket.
Eszter: Sikerült-e itthon közösségre találni a virágtermesztők körében?
Krisztina: A helyi virágtermesztőkkel, palántákkal foglalkozó szakemberekkel rendszeres kapcsolatban vagyok. Főleg az elején sokat meséltek, segítettek, bátorítottak, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Töveket, palántákat kaptam és vásároltam tőlük, ismerkedtem a fajtákkal. Könyvekből és videókból is rengeteget lehet tanulni, de a személyes kapcsolat mindig fontos volt. Ha időm engedte, kibicikliztem a piacra és beszélgettem a nénikkel. Érdekelt az is, ki van a virágok mögött. Örülnék, ha új fajtákkal, eddig nem szokványos virágokkal is kísérleteznének, de kevés nyitottságot látok rá. Így magam palántázok, bár szívem szerint mindent egyenesen a földbe vetnék. Viszont a túlnemesítés miatt sajnos ez sokszor nem lehetséges.
Eszter: Az újra való nyitottság hiányán kivül, melyet a hazai termelő közösségben érzékelsz, milyen más kihívással találtad szemben magad?
Krisztina: A szezonalitás felvállalása nem volt könnyű számomra. Főleg az első évben rendszeresen szorongtam. Az emberek kérdezték, hogy vasárnapra ki fog-e nyílni a tulipán vagy lesz-e elég sárga rózsa jövő keddre és én rábólintottam. Azt gondoltam, ez a helyes. Imádkoztam a virágok mellett, hogy “tartsák a határidőt”. Hosszú ideig nem mertem nemet mondani. Következő évben viszont eldöntöttem, hogy minden helyzetben egyértelműen elmondom a vevőknek, hogy mi várható és mit tudok vállalni. Nagy meglepetésemre, mindenki elfogadta. Tudták ők is mivel számolhatnak és én tisztességesen tájékoztattam őket, fényképeket küldtem. Igyekszem pontosan vezetni a virágzási időszakokat és az elmúlt évek tapasztalatait összevetni.
Eszter: Hogyan látod a hazai virágtermesztés jövőjét?
Krisztina: Egyre többen kapcsolódnak a földhöz, a természet adta szépséghez. Egyre többen alkotnak a saját kertjükben termesztett virágokból. Ez egy egyszerűnek tűnő, nemes feladat, amely viszont legalább két szakterület nagyon alapos ismeretét feltételezi: a kertművelését és virágkötészetét. Számomra mindkettő nagy élvezet és egyben nagy kihívás is. Igyekszem a hidegebb időszakban figyelemmel kísérni más kertészetek munkáját, tapasztalatait, a virágfajtákról és magokról egyre többet megtudni, valamint olyan virágkötő mesterek munkáiból inspirálódni, akik szintén szezonális virágokból alkotnak.
Tömör záró gondolatok
Van úgy hogy a sorsunk teljesen váratlan módon mutatja meg magát, de ha megtanulunk ráhangolódni a létezés folyamatára és felnövünk a ránk bízott feladathoz, nem sejtett örömökben lesz részünk. Tanulni nem csak szükséges de elengedhetetlen, legalább annyira mint nyitott szemmel, kíváncsian rácsodálkozni a természet adta ajándékokra. A virágok a szép princípiumának megtestesítése és a virágkötő, Krisztina szavaival élve, “az anyagi világban formába önti” a lélek üzenetét. A virág nem luxus, hanem létszükséglet, akárcsak a szeretet vagy az öröm amit kifejez.
Találjunk egymásra
Ha ez a beszélgetés felkeltette az érdeklődésed és többet szeretnél megtudni Krisztináról, a virágairól vagy a szezonalitásról, itt találod:
Termesztési Zona: Nagyvárad , Eforiei 16
Telefonszám: 0722 527 377
e-mail: krisztina.talmacs@gmail.com
Facebook https://www.facebook.com/trandafiridingradinabunicii