Sándor- Nagy Julianna
A székelyudvarhelyi DecorExclusive megálmodója, több mint tíz éve foglalkozik esemény dekorációval és több mint öt éve maga köti a csokrokat, készíti a virágdíszeket is az általa megtervezett alkalmakra. Ez a világ már évekkel az ezelőtt vonzotta, hogy munkába állt volna, még akkor amikor a dekoratőr szakma konceptusként sem létezett.
A gyerekkora nyarai családi esküvőkről szóltak, azokról a ma már mesebeli ködbe burkolózó fajtákról, ahol az asszonynép, a szomszédok, rokonok, laskát készítettek, tyúkot vágtak, tésztát sütöttek. Julianna is örömmel vette ki a részét a szervezésből, élvezettel terítette az asztalt, járta kosarával a falut és virágokat gyűjtött a szomszédoktól a teremdíszítéshez. Nagyobb örömét lelte mindig ezekben a tevékenységekben, mint a menyasszonyi ruha megcsodálásában.
Koszorúslányként maga készített bokrétát a vöfélynek, s ha úgy adódott a hívogató pálcára is a virágdíszt. Ezen emlékekbe gyökerezik az is, hogy az elidegenedés által egyre gyakrabban megbélyegzett társadalmunkban, arra biztatja a menyasszonyokat, találjanak szerepet a hozzájuk közel állóknak az esküvőben, hogy ők is a folyamat részeseivé váljanak és fontosnak, oda-tartozónak érezzék magukat
MINDEN, AMI JÖVŐ, A MÚLTBAN GYÖKEREZIK
Eszter: Hogyan fogalmazódott meg benned hogy gyerekkorod kedvenc nyári foglalkozását lehetne szakmaként is űzni?
Julianna: Amikor a saját esküvőmet terveztem nagyon gyakran találkoztam két szállóigévé vált mondattal: “Nem lehet.” és “Ezt nem így szokás.” Ekkor, a korlátozott kínálat és a nyitottság hiányának észlelésekor tudatosult bennem, hogy kell egy olyan szolgáltató ebben a szakmában akinek a tevékenységét nem a szokás diktálja. Sokan vágytak valami másra, de nem tudták hova forduljanak. Ezt a gondolatot sokáig érleltem magamban. Voltak próbálkozásaim, a tapasztalataimnak köszönhetően gyakran felkértek barátnőim, munkatársnőim hogy besegítsek az esküvői dekorációiban. Szívesen tettem. A pozitív visszajelzések pedig bátorságot adtak ahhoz, hogy gyereknevelés ideje alatt, úgy döntsek, eljött a megfelelő pillanat a vállalkozás építéséhez: ‘Most vagy soha’.
De semmilyen üzleti és virágkötői tapasztalatom sem volt. Nagyon kevés tőkével rendelkeztem. Fiatal házasok voltunk, két gyerekkel, akik éppen lezártak egy építkezést. Lassanként sikerült csak előre lépni. A megtakarított pénzemből minden hónap végén vettem csak egy-egy ív anyagot, és magam varrtam meg az akkor nagyon divatos székhuzatokat. Így indult el a dekoratőr vállalkozásom. A székhuzatok akkoriban szükségesek voltak, mert számos esküvő kultúrotthonokban kerűlt megszervezésre, vagy olyan vendéglői termekben, ahol a bútorzat igénytelenebb volt. Az dekoráció akkor még futókban és székhuzatokban, textil kiegészítőkben merült ki, nagyon gyerekcipőben járt. Az első öt évben én kizárólag a dekorációt készítettem és egy virágbolttal kollaboráltam.
DEKORATŐRBŐL VIRÁGKÖTŐ (is)
Eszter: Tehát az első 5 évben egy virágbolttal dolgoztál, ők biztosították az eseményekre a csokrokat, asztaldíszeket. Mikor kezdtél el virágkötéssel foglalkozni?
Julianna: Sok technikai kérdésre kellett megoldást találnom. A virágboltból mi szállítottuk a helyszínre a virágokat és nekünk kellet gondoskodni róla hogy szállíthatóak, felszerelhetőek legyenek. Bíró Boróka- akiről még mesélek- biztatott rá, hogy vállaljam a virágkötést is, hisz annyit tudok róla. De nekem fenntartásaim voltak. Egyrészt azért, mert úgy éreztem nem tudnék minőség munkát végezni, másrészt nem tartottam etikusnak megkerülni a virágboltot és az általuk már kitaposott utat járni. Amikor aztán egy alkalommal a virágbolt tulajdonosai elutaztak és nekem egy bevállalt eseményre virágot kellett biztosítani végre a saját utamra leltem. Boróka segített saját beszállítókat is találni.
Következő szezonban felvettem magam mellé egy virágkőtőt, akitől tanulni tudtam. Aztán a rá következő évben beiratkoztam egy virágkötő tanfolyamra is, mert bár sok mindent tudtam, úgy éreztem az alapok hiányoznak. Előtte számos mester virágkötő workshopjára jártam, de többet akartam tudni, így lettem hivatalosan is virágkötő. Illyefalván, a LÁM Alapítványnál tanultam, egyik oktatóm Boróka volt. Azért is választottam, mert nagyon tetszett az ízlésvilág és tudtam, vele nem fogunk művirágból dolgozni. Az ilyen virágnak nincsen illata, puhasága …
Eszter: Ez nekem is feltűnt, hogy a művirágok reneszánszukat élik, habár pontosan az hiányzik belőlük, amit az élő virágok nyújtanak: a lélek. Az a lélek, ami a munkád egyediségében is megmutatkozik.
Julianna: Igen, ezt kellene megtanuljuk virágkötőként. A tanfolyam biztosította a technikai alapok elsajátítását, de a végeredményben a saját személyiséged nyilvánul meg. Borókával első pillanattól nagyon jól működött, hogy technikai kérdésekben egymás segítségére lehettünk- például megbeszéltük mit tegyek egy virággal hogy feléledjen vagy hamarabb kinyíljon- szakmai irigység nélkül. Én már egy ideje követtem a Boróka munkáiról készült fotókat. Bár őt nem ismertem, úgy éreztem én evvel a lánnyal nagyon jól szót értenék. Ekkor történt hogy váratlanul felhívott. Bemutatkozott és elmondta, hogy inspirációs fotózásra szeretne meghívni dekorosnak. Rögtön egymásra hangolódtunk, ez bátorságot adott nekem. Később ugyancsak az ő bátorítására lettem virágkötő. Ha csak dekoros maradok a vállalkozásom valószínűleg anyagilag fenntarthatatlanná vált volna.
Eszter: Mióta a saját utad járod, honnan érkeznek hozzád a virágok?
Julianna: Életmódomból fakadóan is nagyon vonz az, hogy helyi termesztőkkel dolgozzak, de sajnos a hazai ipar még nincsen odafejlődve. Kénosból, Balázsi Ildikótól szoktam rózsát beszerezni, mert ő megfelelő minőséget és mennyiséget tud biztosítani. De a rózsa nem elegendő a dekorhoz. Egy ideig a holland tőzsdéről szereztem be a virágot, most helyi lerakatokból és a Flower Solutions-tól. Az utóbbihoz személyesen is kötődők, tanáccsal is ellátnak és tudom, hogy ha tőlük vásárolok, egy helyi vállalkozót támogatok.
Igyekszem egy helyről megoldani a beszerzést. Megrendelőként akadály az hogy minden egyes virág fajtára külön termelőt keressek, egyenként felvegyem velük a kapcsolatot, többször fizessem a szállítási költséget. Jó lenne ha az egy zónába tartozó termesztők össze tudnának fogni és a kínálatukat közösen ajánlani. Ez szerintem mindenki eladását növelné. Én pedig, környezettudatos fogyasztóként, nyíltabb lennék rá, hogy helyi termesztőkkel dolgozzak, ha lenne egy egységes logisztikai megoldás.
SZIMBÓLUMOK, AVAGY A VIRÁGOK NYELVE
Eszter: Hogyan látod, mi a Virágkötő szerepe a társadalomban?
Julianna: A virágkötő egy tolmács, aki az érzéseket, hangulatokat a virágok nyelvére fordítja le, munkája által hangulatokat teremt, érzéseket közvetít.
Eszter: Számodra mit szimbolizálnak a virágok, díszek? Miért fontosak az élet jelentős pillanataiban?
Julianna: A virágok, virágdíszek mindig is jelzésértékkel bírtak. Mindannyian hallottunk a „virágnyelvről”, arról, ahogy régebben a virágok segítségével üzentek. Igaz, ma már nem használjuk ezt a nyelvet annyira árnyaltan, de a legfontosabb érzéseinket ma is a virágok segítségével mondjuk el: gondoljunk csak arra, hogy semmi nem fejezi ki a szerelmet szebben, mint a vörös rózsa, édesanyánknak virággal köszönjük meg a gondoskodását, szeretteinknek virágok kíséretében kívánunk hosszú életet születésnapokon, névnapokon és jelentősebb ünnepeken, és végső búcsút egy virágkoszorúval veszünk.
Eszter: Esküvői dekor, virágdísz, menyasszonyi csokor készítésekor is arra törekszel, hogy ezen a misztus nyelven, a virágok nyelvén, érzelmeket szólaltass meg?
Julianna: Inspirációs látvány táblát és nagyon sok információt kérek a menyasszonytól a tervezés első fázisában. A menyasszony cipőjébe helyezem magam és próbálok az ő ízlés világával azonosulni és harmonikus összképet teremteni. Ha már közösen meghatároztuk a koncepciót szabad kezem van a megvalósításban. Úgy választom meg a dekor elemeket és virágokat, úgy harmonizálnak a színek, hogy azt a lelkiállapotot, hangulatot idézzék amit a fiatal pár közvetíteni akart. A virágokkal történő színárnyalás, úgy hogy ez a szem számára egy kellemes átmenetet nyújtson, úgy érzem erősségem.
Eszter: A dekor tervezés-megvalósítás mechanikája nekem egy különösen nehéz feladatnak tűnik. Te evvel kezdted a karriered, mennyire volt nagy kihívás?
Julianna: Az első években nagyon sok előkészületi munkát igényelt. Sokat gondolkodtam azon hogyan lehet egy háttérdekort vagy egy felfüggesztett díszt úgy kivitelezni, hogy esztétikus és látványkeltő, de ugyanakkor stabil is legyen. Lógtunk már hat méter magasban is, volt olyan hogy a dekor elemeket két nappal az esemény előtt elkezdtük már felszerelni. Ma már gyakorlottabbak vagyunk, kevesebb fejfájást okoz.
ESKÜVŐI SEGÉLYVONAL
Eszter: Az eseményszervezésen és kivitelezésen kívül nyújtottál egyedi segítséget is, nehéz és kiszámíthatatlan időkben. Mesélj az Esküvői Segélyvonal-ról.
Julianna: Amikor a koronavírus járvány beköszönt éppen az esküvői szezon kezdődött volna. Arra a sok párra gondoltam, aki éveket fektetett a szervezésbe, rengeteg energiát és addigi életük legnagyobb pillanata volt. Elképzeltem azt a káoszt és elkeseredést amivel szembesülnek. Úgy éreztem nem tűnhetek el az életükből abban a pillanatban amikor bajba kerülnek. Azt akartam hogy érezzék, akkor is számíthatnak rám, ha nekem nincsen ebből anyagi hasznom. Avval a gondolattal indult, hogy szombatonként, amikor amúgy esküvő lenne, vlog formájában, tanácsokkal segítek dekor témában. Megmutatom, hogyan lehet személyre szabottá tenni egy esküvőt és életben tartom a tervezés lelkesedését. Aztán szolgáltatókkal kezdtünk el beszélgetni, mert nem csak a párok maradtak magukra ebben a bizonytalanságban, hanem a szolgáltatók is. Arra gondoltam ez jó lehetőség lenne arra hogy megismerjük egymás munkáját és jobban átlássuk a teljes folyamatot, benézzünk a színfalak mögé.
JÖVŐKÉP
Eszter: Mit tervezel a jövőre?
Julianna: Az utóbbi években sajnos egyre több elidegenedést, személytelenné válást észleltem ebben a szakmában, ami elvesz a munka öröméből. 10 évvel ezelőtt azért indultam el ezen az úton mert alternatívát szerettem volna ajánlani a szokványos helyett. A jövőben is ezt szeretném tenni. Amint már említettem, minden ötletet szeretek a kivitelezés előtt jól megérlelni. Egy ilyen ötlet, amit most éppen érlelgetek, egy műhely kialakítása. Itt virágkötői vezetéssel, akár lánybúcsú gyanánt, a menyasszony és koszorúslányai, meghívottjai, elkészíthetik a saját esküvői virágdíszeiket. Mindenki szeret virágokkal játszadozni és egy kis szakmai útmutatással, alkalmuk nyílna arra hogy nagy választékból alkossanak. Egy olyan életre szóló élményt osztanának meg egymással amely révén az esküvői dekor is megismételhetetlenül egyedivé és személyessé válik.
Tömör záró gondolatok
Gyerekkorunk élményei meghatározó jelleggel bírnak, később majdhogy önkéntelenül térünk vissza ahhoz ami felhőtlen örömet, önfeledt játékot jelentett.
Egy vállalkozás hosszú távon csak akkor lehet sikeres ha egyaránt etikus és piacképes.
A korlátozott kínálat és a nyitottság hiánya piacréseket eredményeznek, ezek felismerése egy sikeres kisvállalkozó legfontosabb ütőkártyája.
A gyökereid a múltban, az emlékeidben, a tapasztalataidban vannak. De kell legyen jövőképed is. Merjél nagyot álmodni, terveket szőni és a megfelelő időpontban megfontoltan lépni
Találjunk egymásra
Ha ez a beszélgetés felkeltette az érdeklődésed és többet szeretnél megtudni Juliannáról, itt találod:
Székelyudvarhely, Románia
Telefonszám: 0740 310 084