Rózsatermesztés Kénosban
Ildikó látszólag véletlenszerűen találkozott először a rózsákkal és a rózsa termesztéssel. Ma már biztosan tudja a jó Isten felelt, amikor arra kérte mutasson neki utat.
Szülei biztatására Ildikó a tanulásban és a jobb, könnyebb élettel kecsegtető irodai munkában kereste a biztos jövőt. De huszonnégy évesen, egy teljesen ismeretlen kis falusi közösségben találta magát, ahol két lánya megszületése után kénytelen volt állását feladni, hogy róluk gondoskodhasson. Minden eddigi terve felborult. Újra kellett gondolni az életet.
2014-ben Csombordra utaztak a férjével gyümölcsfákat vásárolni, de rózsatövekkel tértek haza. Mai napig eldöntetlen kérdés, hogy ki ötlete volt, mindketten a másikra esküsznek, de tény hogy akkor megszületett egy álom és egy új jövőkép.
ÚJRATERVEZÉS
Ildikó: Úgy gondolom a jó Isten keze van ebben a dologban. Én az elején próbáltam ellenkezi, nem bíztam meg a megérzéseimben. Tényleg kell nekem a papírmunka után a gumicsizma? Az két annyira ellentétes dolog volt. 180 fokos változás történt az életemben amit el kellet fogadni, fel kellett dolgozni. Nekem mindig azt mondták nem legyek földhöz kötött, hát most pont ezt kellett megszeressem, ebből kellett kihozzuk a legtöbbet. Ma is dolgozom még az ügyön – kacag- még mindig van fejlődési lehetőség, nyitott kapuk amiken át lehet menni … de most már tudom hogy ez az én utam.
Eszter: Mesélj a kezdetekről.
Ildikó: Az első években leginkább akarni kellett. Sokat dolgoztunk, főleg azért mert nem értettünk semmihez. 2015-ben elültettünk 1600 darab rózsatövet az első foliaházunkba. Tavaszra csak negyede maradt meg, a többi kifagyott. Emelett, a legszebb rózsatövek pocok áldozatául is estek. A második év tavaszán amikor metszeni akartuk őket, ahogy ollóval hozzájuk értünk dőltek ki. Minden 100 – 120 tőből 25-30 megvolt hegyezve mint a ceruza. Akkor döntöttünk úgy, hogy létrehozzuk a kiemelt ágyásokat, mert a pocoktól megszabadulni nagyon nehéz, egy évben hétszer fiazzik. Ebben a periódusban úgy éreztem mi lehet nem evvel kell foglalkozzunk.
Aztán, tisztán emlékszem, május 13-ika volt, a konyhában ültem és felnyitottam a laptopom, s szembejött velem egy hirdetés: “Kertészet felszámolása végett ingyen elvihető rózsatövek”. Nagyon megörvendtem, azonnal hívtam is a magyarországi számot, de több mint húszszor kellett próbálkoznom míg válaszoltak. Végül megegyeztünk, mehettünk a tövek után.
Májusban, amikor a parkokban már virágozta a rózsák, mi készültünk kiásni őket. A nő, akivel beszéltem, mondta vigyünk gazvágót is magunkkal. Hát mi vittünk egy székely kézi kaszát, s elindultunk hárman a férjemmel és anyósommal. Amikor megérkeztünk avval a kérdéssel fogadtak, hogy: “Erre a nagy melóra maguk hárman jöttek?” A rózsák derékig érő gyomban voltak, elektromos kaszát kellet venni, napszámosokat kellett fogadni. Munkába álltunk. Zuhogott az eső. Délelőtt bőrig áztunk, délutánra megszáradtunk a napon. Dolgoztunk tovább. Szeretném ha ma is ennyi energiánk lenne, mint amennyi akkor volt.
Eszter: Jó kis tűzkeresztségben volt részetek, itt mutattátok meg hogy el vagytok kötelezve.
Ildikó: Nagyon akartam, éreztem hogy nekem erre szükségem van és képes vagyok rá. Van amikor szeretnék valamit de nem érzem ezt a megerősítést, hogy érdemes érte küzdeni és akkor el is engedem. De ebben az esetben volt hitem abban hogy ezt az utat végig kell járjam.
Eszter: Végül termékenyek lettek-e ezek a rózsatövek, amiket ilyen kínkeservesen hoztatok haza?
Ildikó: Nagyon sok nem élt meg, mert a vegetáció el volt indulva. De az üres fóliát újra tudtuk telepíteni. Persze ha mindent felszámolunk akkor lehet olcsóbb lett volna megvásárolni, de akkor most mit mesélnék? Azért haszon is volt benne. Olyan fajtákat kaptunk amik akkor divatszínnek számítottak. Sokat tanultunk, azóta is tartjuk a kapcsolatot azokkal a kertészekkel.
VÁLLALKOZZUNK! DE HOGYAN?
Eszter: Az első rózsatövek megvásárlásakor már vállalkozásban gondolkodtatok, vagy a jövő titkának tekintettétek, hogy mi lesz belőle?
Ildikó: Hát az utóbbi. Tőkénk sem volt, tudásunk sem. Most már megtanultuk mi is a szaporítást szemzéssel. Sajnos nem igazán vannak ilyen tanfolyamok nálunk. Nagyenyed környékén vannak szakemberek vagy kertészmérnökök akik szakmabeliek, akiktől lehet tanulni. Mi most is kérünk segítséget, próbálunk betekintést nyerni hasonló kertészetek életébe, abból tanulni.
Eszter: Vannak-e követendő példaképek, inspirációforrások?
Ildikó: Interneten világszerte sok mindenkit lehet követni, új színekre, formákra rábukkani. De tehnikát, technológiát csak itthon lehet tanulni. Folyamatosan lehet a minőséget javítani. Csak ámulok- bámulok amikor másfél méteres rózsa szálakat látok, olyan típusú rózsából amiből nekem például csak 80 centiset sikerül termelni.
Eszter: Szükséges-e ténylegesen ez a szárhossz? Hiszen egy nyolcvan centiméteres rózsaszál tökéletesen megfelel bármilyen célnak, kelljen az csokorba vagy dobozba.
Ildikó: A rózsa szárát felhasználáskor valóban levágják, de a rózsa árát a szár hossza határozza meg. Habár szerintem is fontosabb szempont lenne a frissesség és a forma. Lehet hogy a mi rózsánk nem 150 cm hosszú, de tudom hogy amit reggel levágtam, az délelőtt már a virágboltban van.
Eszter: Földben vannak a rózsatövek vagy edényekben?
Ildikó: Sokszor átgondoltuk a technológiát. Először földbe ültettük a rózsákat, aztán mindet kivettük és átültettük vödörbe, aztán innen sillófóliába kerültek. Nagy befektetés volt, de így könnyebben, gyorsabban megy a gyomlálás. Gyorsan, hatékonyan kell dolgozni, különben nem kifizetődő a munka.
Eszter: Láttam azt is hogy környezetbarát módon próbáltok termeszteni, zöltségesetek is van, vigyáztok arra hogy mi kerül a földbe.
Ildikó: Műtrágyát nem használunk, vízben oldódó, környezetkímélő tápot igen, és marhatrágyát. Gond akkor van ha valamilyen kórokozó ellen, például atka ellen, védekezni kell. Abban az esetben is igyekszünk természetes módszereket találni, például paraffin olajat használtunk, de van úgy hogy a termés megvédése miatt kénytelenek vagyunk egy-két permetezésre. Viszont nagyon korlátozzuk a vegyi anyagok használatát, mert ha bemegyünk a fóliába nekünk sem mindegy milyen levegőt lélegzünk be.
MÁJUSBAN RÓZSÁBA BORUL A VILÁG
Eszter: Hova jut el a kénosi rózsa?
Ildikó: Mindenkihez aki szereti. Vannak visszajáró és szezonális vásárlóink, magánszemélyek, virágboltok, dekoratőrök de viszonteladók is. Ki is szállítjuk a rózsát de haza is szívesen látjuk a vásárlókat. Így betekintést nyerhetnek a munkánkba.
Most már elvégeztem egy virágkötő tanfolyamot is és idén először készítettem menyasszonyi csokrot. Virágdobozaink is vannak. Az ötlet akkor született, amikor egyik évben, szép hosszú ősz volt, a rózsák még gyönyörűen virágoztak de már nem volt hosszú száruk. Így tudtuk értékesíteni őket.
Eszter: Változóban a világ, egyre többen környezettudatosak, nyitnak a helyi termelőktől való vásárlás fele. Igaz- e ez a rózsák esetében is?
Ildikó: A szebbik oldalon, ahogy én nevezem a Facebook oldalunkat, reklámozzuk a rózsáinkat, most már több mint kétezer követőnk van. Szájról szájra is terjedt a hírünk. De az értékesítés nehezen indult az elején. Az első évben termelt legszebb rózsaszálainkkal elindultam Udvarhelyen a virágboltokba, akár egy kis virágárus kislány, eladni. A fogadtatást, amelyben részem volt, nem szeretném még egyszer megélni. Meglepődötten nézték, hogy ki is vagyok és mit szeretnék. Miután körbejártam a boltokat az akkori legszebb virágaimat hazahoztam mert nem tudtam értékesíten.
Végül egy dekoratőr segítségével indultunk el aki elmondta nekünk két rózsának a nevét, amely éppen nagyon divatos volt, hogy azokat termesszük, mert azokat tudná felhasználni. Annak most már nyolc éve, akkor ő is pályakezdő kezdő volt akárcsak mi.
Aztán volt olyan hogy egész nap tíz szál rózsát sikerült eladni, de azt rendszeresen. Majd a tízből húsz lett, a húszból negyven. Most már száz szálnál tartunk, heti kétszeri rendszerességgel. De ha akkor nem viszem el azt az első tíz szálat, akkor most lehet nem itt tartanánk. A 2020 as évben kezdtek sokan felfigyelni ránk, helyi termelőként. A sok negatívum ellenére, a vírusos periódusnak voltak áldásos következményei is. Amikor két – három hónapig nem érkezett külföldről virág a lerakatokba, akkor jutottunk eszébe sok virágbolt tulajdonosnak, aki először adott esélyt a mi virágainknak. Ezért gondolom azt, hogy sosem szabad kétségbe esni, minden rosszban található valami jó is. Minden évnek megvan a maga nehézsége, de nem szabad erre túl nagy hangsúlyt fektetni. Dolgozni kell és várni a májust.
AKI A JÓ MUNKÁT NEM BECSÜLI…
Eszter: Gyakran hallom helyi termelőktől hogy az árazás gondot okoz számukra. Nem értékelik – vagy helyesebben, nem merik értékelni – a saját munkájukat. Pedig miért lenne kevésbé értékes egy itthon megtermelt rózsa, amely frissebb és környezetbarátabb, mint egy külföldről érkező. Főleg ha annak is tudatában vagyunk hogy az egy helybéli ember megélhetését is biztosítja?
Ildikó: Mindenképp növekvő tendenciát látok a helyi termelőktől való vásárlásra, de még mindig a zöldségtermesztéshez képest a virág el van maradva. Még mindig vannak olyanok, akik azt mondják, hogy falusi virággal nem tanulmányoznak, mert a klienskörüket nem akarják elrontani. Azt is látom, hogy mivel itt, helyben termelt virág, azt várják el hogy olcsó legyen. De ugye ahhoz hogy májusban rózsa legyen, mi már januárban dolgozunk, felhúzzuk a sáros bakancsot és megyünk ki a hidegbe. Az elején sokat kellett dolgozni a minőség javításán, ezért nem is mertük megkérni az árát. De most már állíthatom hogy a mi rózsánk, amelyet frissen vágok, szállítok, ér annyit mint a külföldről érkező 7-10 napja leszedett rózsa.
JÖVŐKÉP – MAJD AZ IDŐ MEGMUTATJA
Eszter: A rózsán kívül van szép gypsohpyliátok is. Más virág termesztésével is próbálkozol? Mit rejteget a jövő?
Ildikó: Még szeretnék valamilyen virágot a rózsa mellé, csak még nem tudom pontosan milyet. Szeretnék valamilyen zöldet is, hogyha a jövőben majd csokrot készítenék, akkor a saját virágaimmal tudjam elkészíteni. Technikai szempontból is lehet modernizálni, fejleszteni. Mi mindig próbálkozunk.
Tervek és célok vannak, de ezek általában hosszú távra szólnak. Jelenleg még nem akarom kikiabálni, míg nem látom a biztos utat. Most azon töröm a fejem, hogy hogyan lehetne télen is jövedelmet generálni. Nálunk májustól októberig tart a jövedelem szezon, de a munka már januárban elkezdődik a fóliákban. Már akkor farkasszemet kell nézni a hideggel. Ez az ami nem látszik a munkánkból, de nincs szép termés nélküle. Ezt az űrt szeretném valamivel kitölteni.
Persze vannak elképzelések de a jövő kiszámíthatatlan ha csak az elmúlt két évet tekintjük.
Én úgy gondolom, minden nap felkel a nap, mi is felkelünk vele és végezzük a dolgunkat, próbáljuk a fizetésünket megtermelni. Egyelőre nagyot nem akarunk lépni, ahhoz hogy a család életét is egyensúlyban tudjuk tartani.
Eszter:A lányokat érdekli-e az ilyen típusú vállalkozás, lesz-e utánpótlás a jövőben?
Ildikó: Erről nem tudok nyilatkozni. Még ők itt vannak mellettünk, látják a próbálkozásaink, a kudarcainkat és a sikereinket is. Látják a boldogságunkat, örömünket. Ők majd levonják a következtetést. Ha tudnak ennél jobbat kialakítani, áldásom rájuk. Jelenleg viszont sokat segítenek. Muszáj volt fontossági sorrendet felállítani. Azt hogy dolgozzunk is, a lakás is tiszta legyen, mindig legyen leves, második… el kell engedni, nem lehet. Nyáron pénzt kell keresni, mert akkor lehet. Ilyenkor az első az hogy a virágok el legyenek adva, ha jön a kliens akkor azok legyenek leszedve. Aztán azután, legyen étel amit megegyünk. A lányok ki-be pakolják a mosogatógépet, porszívónak, sepregetnek. De télen elcsendesedik az ember. Ez jó és ez kell. Nem hiába követték az ősök mindig a nap járását. Vele keltek és feküdtek. Májustól októberig hajtás van. De ezt 12 hónapon keresztül csinálni nem lehet. Én úgy gondolom se a fizikai létemnek se a lelkemnek nem tenne jót, nincsen az a pénz ami megéri. Télen tervezgetek, energiát gyűjtők, s márciusban elkezdek dolgozni.
Van nekem ez a belső megérzésem, ez mostanában nagyon előtérbe jött. Én bízok ebbe. Hogyha itt még fejleszteni kell, én azt tudni fogom és amikor eljön az ideje megkapom az embereket és a lehetőséget is hozzá. Mindennek el kell jöjjön az ideje.
Tömör záró gondolatok
Semmi sem pótolja a hitből fakadó erőt.
Ha rátaláltál az utadra ne sajnáld a rajta járáshoz szükséges munkát, nélküle nincs eredmény.
Minden nap egy új kezdet. Tanulj, dolgozz amikor kell. Pihenj amikor lehet.
Ha türelmes vagy és bízol benne hogy van egy gondviselőd aki a megfelelő pillanatban kinyitja azt a kaput amelyen be kell menned, akkor az oda vezető út, legyen bár göröngyös, mindig értelmes marad!
Találjunk egymásra
Ha ez a beszélgetés felkeltette az érdeklődésed és többet szeretnél megtudni Ildikóról és a rózsáiról, itt találod:
Termesztési Zona: Kénos, Hargita
Telefonszám: +40 749 219 869
e-mail: ildikobalazsi@freemail.hu