Beszélgetés Czirjék Katival
Ez egy sorozatindító beszélgetés. Ekként értelemszerűen úttörő jelleggel bír, és magától adódóan nincsen hozzá találóbb beszédpartner, mint Kati, aki többször vállalta már magára, különböző köntösben a haladó szellemiségű innovátor szerepét.
Ő az egyre dinamikusabban fejlődő Női Vállalkozók Erdélyben egyik megálmodója és aktív moderátora. Tréner, és mentor képző, aki szervezett már több sikeres kézműves vásárt és jelentős eseményt. De mindenek felett, saját bevallása szerint, legfőbb feltett célja hogy hiteles, önazonos ember legyen.
Az alábbi beszélgetés mindenki számára hasznos lehet aki elindult nem csak a vállalkozás, de az evvel majdnem szükségszerűen együtt járó önismeret útján is. Fogadjátok szeretettel!
Katalizátor – Átvitt értelemben: Változást elősegítő személy, aki jelenlétével, közölt gondolataival, cselekedetével elősegít egy társadalmi folyamatot, változást egy közösségen belül.’
(https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Katalizátor)
Eszter: Aczél Dóra egy szóban “katalizátor’-ként definiált téged. Tudatában voltál-e ennek a képességednek amikor a közösségépítés útján elindultál, vagy a folyamatban derült ez ki rólad, kristályosodott ki benned, hogy ez az amit nyújtani tudsz egy közösségnek?
Kati: Mai napig nem tudom, nehéz megfogni hogy mi a hatásom. Amit én csinálok nem tanácsadás, nem coaching de még nem is mentorálás. Nem lehet leszűkíteni, műfajilag behatárolni. Annyiban volt tudatos, hogy felismertem, ahhoz hogy valami megváltozzon a társadalomban, a nők státusza kell megváltozzon. A család lelkületét meg beállítottságát az anya fogja meghatározni. Mindig. Ha azt akarjuk hogy valami változzon a társadalomban, a leggyorsabb út a nők megerősítése. A következő kérdés az volt: melyek azok az eszközök amelyek segítségével a nők státusza mihamarabb változik? A nők évezredek óta önszántukból szolgálják a közös ügyet, építik a közösséget, kreatívak és rugalmasak, ezért már nem jár nekik elismerés, de ha tudnak emellé gazdaságilag mérhető hasznot tenni, azonnal megváltozik a szavuk, másként tekintenek rájuk., még a családon belül is, nem csak a társadalomban. Arra a következtetésre jutottam, hogy akkor ezen kell dolgozni.
Transzgenerációs tudás versus individualizmus
Eszter: A nők majdnem ösztönösen rendelik alá magukat sokszor, empatikus mivoltukból és békefenntartó szerepükből adódóan. Erősíteni kellene bennük az önazonos megnyilvánulást még akkor is ha ez kimozdítja őket ebből a szerepből?
Kati: Az empátia nem kizárólag női jellemvonás, sokszor szocializáció eredménye. Két fiú és két lány anyjaként ezt tapasztalatból mondom. Viszont a transzgenerációs tudás által a nőknek könnyebb és természetesebb az empátia.
A nőknek több ezer éves tapasztalata van a közösségben való munkában, mely nélkül nem tudták családjaikat életben tartani. Ez ellentétben áll az individualizmus által kreált problémákkal, amelyek megszületéséhez a patriarchális társadalom nagymértékben járult hozzá. Minden területen a legfontosabb a kompetíció, a “csak akkor vagyok jó, ha én vagyok a legjobb”, ha legyűröm a másikat. Evvel szükségszerűen együtt jár a mérhető haszon fogalma.
Pedig a számtalan létező tanulmány alapján új definícióra van szükség: mi a haszon, miben mérik a jólétet?
Az eddigi minták már nem müködnek, mert nem tartják a lépést a rohamosan történő társadalmi változásokkal. A nők egy fajta tudást hoznak, a férfiak mást. Jelen pillanatban a nők tudása hasznosabb, mert mindig ők alkalmazkodtak, közösségben gondolkodtak és léteztek. Változásban, alkalmazkodásban, szövetségek kötésében nekik nagyobb a gyakorlatuk, így ők lesznek előnyben.
Valahova tartozni, önmagunk feladása nélkül
Eszter: Nyilván sokat forgattad a fejedben ezeket a gondolatokat, ezek a végkövetkeztetések egy hosszabb megfontolási folyamat eredményei….
Kati: Az én női felmenőim valamilyen módon mindig perifériára szorultak a másságuk miatt. Ide száműzte őket a közösség önszabályozó ereje, mert nem voltak hajlandóak megalkudni és alkalmazkodni.
Ők folyamatosan azon dolgoztak, hogy valahova tartozzanak anélkül, hogy feladják önmaguk, de sajnos nem adatott meg nekik ez a lehetőség, mindig periférián maradtak. Emiatt engem gyerekkorom óta foglalkoztatott ez a téma. Most már tizenöt éve kisérletezek tudatosan azzal, hogy mit lehetne tenni azért hogy egy közösség működjön.
Eszter: Ezek szerint neked feltett célod, hogy olyan minták megvalósításán munkálkodj, amelyek alapján megszülethet az összetartozás érzése önmagad feladása nélkül.
Kati: Igen. De ehhez sok traumának a helyére kell kerülnie. Önbizalomra és önazonosságra van szükség ahhoz, hogy megtaláljuk a helyünk a világban. Ehhez fel kell ismerni a helyzetünket, hogy aztán egymással kommunikálva, egymáson segítve, haladjunk előre.
Eszter: Sajnos számos ilyen jellegű beszélgetés megreked az önsajnálat küszöbén, és a változtatásra buzdítás helyett arra biztatjuk a másikat, hogy inkább közösen nyalogassuk a sebeinket.
Rabszolgaságból sivatagba. Ki tudja, merre van az ígéret földje?
Eszter: Ha valaki felismeri a hiányosságait, és elindul ezen az úton, kitör a beskatulyázottságából, úgy jár, mint az Egyiptomból szabadult zsidók, akik Kánaán helyett a sivatagban találják magukat. A törzsgyökeres változtatásokat nem végérvényesen ideális életképek követik, hanem keresés, bolyongás, próbálkozás és gyötrődés. Hogyan látod, szükséges része-e ez a folyamatnak? Vannak-e tévutak?
Kati: Ha az ember a kudarc legmélyén van, azt mondja hogy tévúton jár. Utólag tanulságként éli meg. Szerintem nincsenek sem tévutak, sem igazi út. Nekem ez a tapasztalatom. Semmi sem véletlenszerű. A zsidók is azért bolyongtak 40 évig a sivatagban, mert egy rabszolga nép voltak, aki fel kellett nőjön a szerepéhez. Ez velünk is így van. Amikor szintet lépünk egy fajta nihilbe kerülünk, amiből minőségi növekedés születik, ijesztő, ismeretlen, de végtelen szabadsággal jár, ahol alkotni lehet, míg elérjük a következő szintet.
Eszter: Segít ebben a nihilben a közösség, vagy evvel egyedül kell megküzdened?
Kati: Mindig segít a közösség. Mindent, ami fontos egyedül teszünk, de ha már legyőztük a sárkányt vagy átküzdödöttük magunk a sivatagon, kell az a valaki, aki vár és elfogadóan átölel. És az is kell, aki segít a folyamatban, hitet és önbizalmat ad, visszajelzései révén. Vagy szellemi, esetleg anyagi támpontként szolgál.
Közösség- mi, azok akik most éppen ugyanazon az úton haladunk
Eszter: Úgy látom lassan kezd kikerekedni a kép. A közösségépítésnek nem egy oka van. Kettő itt már elhangzott: a valahova tartozás önmagad feladása nélkül és a sorstársak megtalálása. Miért építsünk még közösséget?
Kati: Vannak olyan emberek, akikkel őszintén tudsz beszélni. Ha rájuk találsz kiderül, hogy nem vagy egyedül, hogy mások is élnek meg hozzád hasonló kudarcokat. Ez megerősíti benned a hitet hogy jó úton jársz. Segít a szégyenérzet legyőzésében.
Ezen felül nagyon fontos a minta. Nem kell mindent a saját bőrünkön kikisérletezni, a működőképes minták, a segítség csökkentheti az önismeret állomásait, jelentősen lerövidíti a tanulás folyamatát.
Eszter: És persze nem csak önismereti mintákra építhetünk, hanem sikeres vállalkozások mintájára is. Gondolom ez a Női Vállalkozók Erdélyben csoport egyik alapköve is.
Kati: Nincsenek női vállalkozó minták. A 90-es években amikor a kommunizmus után megint lettek vállalkozók, azok többnyire férfi vállalkozók voltak vagy családi vállalkozások amikben nagyon tisztán körvonalazva volt a nőkre osztott szerep. Azok a nők akik akkor vállalkoztak elmondják hogy ők férfi mintákra építkeztek, mert nem volt más, csak tőlük lehetett tanulni. A következő generáció, a 80-as, 90-es években született vállalkozó nők, látják ugyan hogy nem szeretnének a meglévő minták alapján építkezni de miközben őket megbélyegző sztereotípiákkal küzdenek, fel kell ismerniük azt is, hogy nincs kit követni.
A Női Vállalkozók erről szól: beszéljük meg hogyan teremtsünk új vállalkozási mintákat. Tudatosítsuk a vállalkozás lépcsőfokait. A női vállalkozóvá válás 7 stációjáról beszélek a fenőttképzéseimen is. Ha ezeket tudatosítjuk magunkban, akkor azoknak akik éppen ugyanazon a lépcsőfokon vannak mint mi, sorstársai leszünk, azok pedig akik már előttünk járnak elmondhatják hogy ez csak egy állomás, és azt is hogy ez után mi következik. Ebben a fajta segítségben óriási erő van.
Mi egy vállalkozói csoportot hoztunk létre, mert óriási nagy volt a hiány és emiatt ez be is robbant. Hogyan juttatjuk ezt egy következő szintre, hogyan lesz ebből meghatározó gazdasági, szociális, politikai erő ezt megválaszolom három év múlva. Most álltunk neki a munkának.
Eszter: Ebből organikusan adódik a következő kérdés. Szükséges-e hogy egy ilyen közösségnek jogi formája legyen? Kell-e egy vezéregyéniség aki megadja a hangot, illetve ha nem hogyan maradhat többhangú a csoport?
Kati: Én hiszek a demokráciában, de egy demokrácia akkor működőképes ha nem veszel el többet mint amennyit adsz, ahol a jog legalább annyira fontos mint a kötelesség. Ha a kettő nincs egyensúlyban akkor a demokrácia nem működik. Az értékrendet közösen hoztuk létre és fogadtuk el, de kell egy moderátor, aki szükség esetén felhívja a figyelmet az értékrendre, egyébként a közösség szétesik.
Jogi formája akkor lett a közösségnek amikor a szükség úgy adta, hogy a kézmüveseknek akik vásárra akartak menni, de még nem nőttek fel oda, hogy saját jogi formájuk legyen, ki kellett találjunk egy ernyőszervezetet. Hasznos a közös jogi forma a közös érdekképviseletben is, például amikor banki kölcsönökről tárgyalunk egy csoport és nem egy egyén számára. De el kellett jutni oda, hogy ismerjük egymást és a közös problémáinkat, ahhoz hogy együtt keressünk rájuk megoldást. Aztán pedig el kellet dönteni, hogy ki az akiben megbízunk, hogy képviseljen vagy moderáljon minket.
Mi kell a kölcsönös bizalomhoz?
Eszter: Igen, egy működőképes közösség alapja a kölcsönös bizalom. De hogyan jutunk el hozzá? Az emberek nehezen mutatnak valós képet magukról. Talán védekezési mechanizmus, hogy a küzdelmeket legtöbbször befele élik meg, mig kifele az ‘Instagram- énjüket’ mutatják. Másrészt nagyon visszafogottak amikor a tudás megosztásáról van szó, mert attól tartanak a konkurencia kezébe adnak vele eszközöket. Hogy lehet áttörni ezeken a falakon, hogy legyen kölcsönös bizalmi viszony amelyben megosztunk, tapasztalatot, tudást de nehézségeket is?
Kati: Ha én önazonos vagyok és ismerem a valódi értékem és feladatom, akkor tudom hogy megismételhetetlen és utánozhatatlan vagyok.
Az én tudásom, az én tapasztalataimnak és munkámnak az eredménye és ez nagyon specifikus, lemásolhatatlan. A kézművesek nagy része felismeri ezt. Erről pontos adataim vannak. Ők hamar megértik, hogy kisvállalkozóként, mert legtöbbjük az szeretne maradni, nem tudják lefedni a piacot. Ha eszközöket adok a kezükbe hamar kiszámítják a produkcios kapacitásukat és megértik hogy sok hely van még a piacon más vállalkozó számára is. Az ő feladatuk egyedinek, kreatívnak maradni és így kitűnni a piacon. Ha pedig szolgáltatásokról beszélünk az gyakran kompatibilitás kérdése, és ez is az egyediségből fakad.
Eszter: Hogyan jut el a vállalkozó oda, hogy megértse, nem csak hogy nem jelent veszélyt számára ha többen vannak a piacon, hanem hogy ez igazából szükséges is a fejlődéséhez és fennmaradáshoz, hogy előnye származik belőle?
Kati: A vállalkozónak azt kell megérteni hogy a kreativitást és fejlődést a piac sokszínűsége hajtja. És azt is hogy ő sokkal gyengébb és kiszolgáltatottabb ha egyedül van. Ha az ember eljutott önmagához, volt ilyen tapasztalatom képzőkkel, akkor tudja a másikat építeni hogy együtt teljes tudásuk legyen. A cégvezetői szerep nagyon magányos tud lenni és ezen csak egy olyan közösség segíthet ahol van megértés, nyíltság és őszinte kiváncsiság egymás nézőpontja, véleménye iránt.
Tömör záró gondolatok
Tudatosan keressük az utunkat. Akkor tudjuk hogy jó helyen járunk, ha teljes jelenléttel és szívvel tudunk ott lenni. Abból építkezzünk amink van. Az alapértékeink késztetnek cselekvésre, erre az elsődleges célra épül a stratégiai. Nem kell tökéletesség, minden folyamat. Az önbizalom tapasztalásra épül, ebben segit a hit, hogy minden a hasznunkat szolgálja. Az lesz sikeres vállalkozóvá aki felismerte: a változás maga az élet.
Találjunk egymásra
Ha ez a beszélgetés felkeltette az érdeklődésed és többet szeretnél megtudni Katiról, személyre vagy közösségre szabott kommunikációs tréningeiről, Mentor képző programjáról, itt találod:
Czirjék Kati : https://www.facebook.com/katalizator.mom
Női Vállalkozók Erdélyben: https://www.facebook.com/groups/1187473991383673
A fotókat készítette: https://www.facebook.com/japbyjanosiagnes