Közönséges neve: törökszegfű, szakállas szegfű
Család: szegfűfélék
Származás: Dél-Európa
Fényigény: napos, félárnyékos
Képességszint: kezdő kertész
Vágott virág: alkalmas
Szárított virág: nem alkalmas
Illatos: kellemesen fűszeres
Fajta: kétnyári, félörökzöld
Magasság: fajtától függően 25-60 cm
Ehető: igen
Ultetes: kora tavasszal
Szaporítás: magról, dugványozással, tőosztással
Virágzás: május- július
Parasztkertek kedvence, színes, díszes, illatos vágott virág, mely az első üvegházakban termesztett virágfajok közé tartozik. Dél-Európai réteken őshonos, ahol a Pireneusoktól a Kárpátokig vadón növő rokonával, a Mezei szegfűvel, találkozhatunk, de rábukkanhatunk Kínában, Kelet-Oroszországban és Alaszkában is. Észak-Európában a 16.ik századtól ismeretes, e tályt jutott el Észak-Amerikába is, ahol hamar közkedveltségre tett szert és széles körökben elterjedt.re it quickly became extremely popular.
Mivel úgy tartják, hogy a Törökszegfű virága ehető, nemesítése után Franciaországban és Spanyolországban borok ízesítésére használták. A viktoriánus Angliában a lovagiasság jelképévé vállt.
Közkedveltségét két fő tényező befolyásolja: egyrészt könnyen termeszthető, talajban nem válogat és vízigénye nem túl nagy, másrészt erős, felálló szárának köszönhetően kitünő vágott virág, mely virágcsokrok illatos kiegészítője.
Virágágyásokban, kőkertekben évelőkkel társítva lenyűgöző látványt nyújt. Szabadföldbe vetése után kb. 14 nap alatt csírázik ki, ha megfelelő a hőmerséklet (minimum 15 °C fok). Kétévesként termesztik, a május végén elszórt mag csak következő évben hoz majd virago. Szaporítható dugványozással vagy tőosztással is. Heti egy öntözéssel beéri, virágzáshoz minimum 4-5 óra napfényre van szüksége.
Virágai bogernyőben nyílnak, fűszeres illatának és nektárjának köszönhetően a pillangókat és méheket egyaránt vonza. Lándzsa alakú, kékesöld levelei elérik a 10 cm hosszúságot és a 2 cm szélességet.
A törökszegfűnek számos fajtáját ismerjük, pompázik fehérben, rózsaszínűben, vörösben, de talán a tarka minták a leggyönyörübbek. Ismeretes a tűzvörös Scarlet Fever és a valamivel sötétebb árnyalatban pompázó Scarlet Beauty, a hybrid, fehér szegélyű Bloomy dawn, a Bearded Pink és nem utolsó sorban egyik kedvencem a szerényenn, de elbüvölő fehér változat, a Dianthus Barbatus Albus.
